Halálra fogjuk zabálni ezt a bolygót

Ez a cikk a 444 nyomtatott magazinjában, a MAKRO-ban jelent meg, és most a Bankmonitor jóvoltából mindenkinek díjmentesen olvasható.

***

Hogy az emberiség milyen mértékben használja a környezetét saját szükségletei kielégítésére, arról az ENSZ klímaváltozással foglalkozó tudományos tanácsa, az IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change - Éghajlat-változási Kormányközi Testület) adott ki néhány hónapja friss jelentést.  

1961 óta globálisan 15 százalékkal nőtt a mezőgazdasági és 8 százalékkal a legelőnek használt területek nagysága, miközben a hozam a mezőgazdaságban 3,5-szeresére, az állattartásban 2,5-szeresére emelkedett.  Ez alapján a művelés intenzitása növekedett igazán az elmúlt 60 évben. A nitrogéntartalmú műtrágyák felhasználása ez idő alatt 800 százalékkal emelkedett, az öntözéses mezőgazdasággal művelt területek nagysága a duplájára nőtt. Ezt követte a fogyasztás: az emberek ma például kétszer annyi húst és növényi olajat fogyasztanak, mint az 1960-as évek elején. 

A különböző alapanyagok termesztése, illetve tenyésztése különböző mértékben terheli a környezetet. Az élelmiszeripar összes káros kibocsátásának 58 százaléka állati eredetű. Az állatok után keletkező minden káros kibocsátás fele a juhok és a szarvasmarhák tartásából keletkezik. 

2050-re várhatóan 9,8 milliárd, 2100-ra pedig 11,2 milliárd ember él majd a Földön, így sürgősen megoldást kell találni az egyre növekvő embertömeg fenntartható és lehetőleg egészséges táplálására 

I. Élesztős borsófehérjeburger véresen 

Az élelmiszerek között a legnagyobb szennyező a hús, azon belül is a marhahús, így ennek a kiváltásával lehetne a klímaváltozás szempontjából a legnagyobbat nyerni. Az Egyesült Államokban fogyasztják a legtöbb marhahúst a világon, óriási a fizetőképes kereslet, a magukat vegetáriánusnak valló felnőttek aránya pedig 3,5 százalék. Az elmúlt évtizedekben hiába lettek egyre többen, akik a saját egészségük, az ipari állattartás borzalmai vagy a környezetváltozás miatt szívesen visszafogták volna a húsfogyasztásukat, sokáig nem volt olyan termék, ami eléggé emlékeztetett volna húsra. A piacon már évtizedek óta jelen lévő szójából, lencséből vagy más, magas fehérjetartalmú zöldségből készülő húsimitációk egyszerűen nem voltak elég jó minőségűek, sem az ízük, sem az állaguk, sem a külsejük nem emlékeztetett eléggé a valódi húséra. Ez a helyzet a Beyond Burger és az Impossible Burger megjelenésével érdemben változott meg. 

A Beyond Meat nevű céget 2009-ben alapították Los Angelesben, az első műhús-pogácsájukat pedig 2015-ben dobták piacra. A húspogácsa alapja itt a marhahús helyett egy sárgaborsóból kinyert fehérje, emellett van még benne rizsfehérje, mungóbab-fehérje, kókuszzsír, gránátalmapor és céklalé. A hagyományos húspogácsához nagyon hasonlóan, forró serpenyőben kell elkészíteni. Hamburgerként összerakva állaga és az íze is megbízhatóan hozza egy közepes ipari húspogácsa színvonalát. A Beyond nemhús-pogácsája szója-, glutén- és GMO-mentes, valamint teljesen vegán. Néhány budapesti étteremben kapható, egyébként a bécsi Metro áruházban lehet a legkönnyebben beszerezni.

Az Impossible Foods céget 2011-ben alapították szintén Kalifornia államban, az első húsimitációjuk 2016-ban került piacra. Az Impossible kutatói arra jöttek rá, hogy a hús karakterét, ízét, színét, állagát - részben egy, a vérben található “hem” makromolekulának köszönheti. A hem növényekben, például egyes hüvelyesek gyökereiben is előfordul, de az ipari felhasználáshoz túl alacsony mennyiségben. Ezért az Impossible-nél egy génmódosított élesztőt használnak, ami erjesztés során választja ki a növényi hemet, ezt aztán a Beyondhoz hasonlóan különböző növényi fehérjékkel és zsírokkal keverik össze, és ezekből jön létre a nemhús-pogácsa. Az Impossible  hamburger a benne lévő hem miatt “vérzik”, és még ez sem adja vissza teljesen a valódi hús élményét, de már nagyon közel van hozzá, egy gyorséttermi burgertől szinte megkülönböztethetetlen. Az Impossible egyelőre csak az Egyesült Államokban kapható, és a jelenlegi, GMO-ellenes magyar jogi szabályozás alapján valószínűleg akkor sem lehetne Magyarországon forgalmazni, ha a gyártó egyébként szállítana ide. 

Ha valaki a nagyipari állattartás kegyetlen körülményei miatt kerülné a valódi marhahúst, és ezért fordulna az új növényi húsimitációk felé, akkor szerencséje van, sem a Beyond, sem az Impossible nem tartalmaz semmilyen állati összetevőt, aki ilyesmit eszik, az tényleg nem járul hozzá az állatok szenvedéséhez.

Ha valaki környezetvédelmi szempontokból vásárolna Beyond vagy Impossible Burgert, az már kicsit bonyolultabb helyzetben van. Ezeknek a termékeknek az előállítása ugyan jóval kevesebb káros anyag kibocsátásával jár, mint a marhahúsé, de jelenleg csak az Egyesült Államokban gyártják őket, az itthon is elérhető Beyond húspogácsákat fagyasztva szállítják Európába, ez pedig terheli a környezetet. 

Aki egészségügyi szempontból választana műhúst a valódi helyett, annak még nehezebb a helyzete. Attól, hogy nem tartalmaznak állati fehérjét, ezek a nemhús-pogácsák még nem egészségesek. Ipari körülmények között feldolgozott élelmiszerekről van szó, és éppen azért, mert mindinkább próbálják utánozni a marhahúst, sok szempontból hasonlóan terhelik a emberi szervezetet is. 

II. Csirkemell petricsészéből 

A Beyond és az Impossible piaci sikerét követően az Egyesült Államokban a kockázati tőke új lendülettel fordult az élelmiszeripar és az ahhoz kapcsolódó kutatásfejlesztési projektek felé, ebben a szektorban hirtelen sokkal könnyebb lett pénzt szerezni. Így indult meg párhuzamosan több kutatás is az angolul cell-based agriculture, azaz sejtszintű mezőgazdaságnak nevezett területen, ahol a különböző cégek laboratóriumi körülmények között, kvázi petricsészében próbálnak meg húst növeszteni állati sejtekből, de lényegében az állatok kihagyásával. 

A tudományos és technológiai alapok ezen a területen adottak, az orvostudomány is évtizedek óta kísérletezik azzal, hogyan lehetne emberi szövetet, izmokat vagy szerveket növeszteni laboratóriumi körülmények között. Az élelmiszeripari felhasználásnál a legnagyobb problémát ma a méretgazdaságosság és a költségek jelentik: a cégek egyelőre csak nagyon drágán és nagyon kevés mesterséges húst tudnak előállítani, ami nem versenyképes a piacon.

Állatjóléti szempontból a mesterséges hús jó megoldás, elterjedése érdemben csökkenthetné az ipari körülmények között tartott állatok szenvedését. 

Környezetvédelmi szempontból a dolog szaldója még bizonytalan, és a felhasznált technológián múlik majd. Egyes korai kutatások szerint a laboratóriumi körülmények között növesztett húsnak kevesebb tápanyagra van szüksége, mint az igazinak , de a több folyamat több energiát használ, mint a hagyományos állattartás. 

Egészségügyi szempontból a mesterséges hús aligha hoz érdemi változást, feltehetően pontosan ugyanolyan élettani hatásai lesznek, mint a természetes húsnak. 

III. Terminátor lazac arany rizzsel

Kanadában már néhány éve termelik, az Egyesült Államokban pedig várhatóan idén kerül a boltokba az AquAdvantage lazac, az első emberi fogyasztásra szánt génmódosított állat. A királylazac és egy észak-amerikai tengeri halfaj (ocean pout) génjeit ültették az atlanti lazacba, így az gyorsabban és nagyobbra nő, mint a génmódosításon át nem esett egyedek, és a hatékonyabb tenyésztés miatt elvileg olcsóbban kerülhetnek a fogyasztókhoz. 

A génmódosítás technikája önmagában nem feltétlenül hordoz több vagy kevesebb kockázatot, mint más nemesítési eljárások, és semmilyen jel nem utal arra, hogy a létrehozott új hal fogyasztása bármilyen veszélyt jelentene az emberre, de az AquAdvantage lazac tenyésztése így is nehéz kérdéseket vet fel. 

Nem nehéz elképzelni, hogy ha egy ilyen génmódosított, gyorsabban és nagyobbra növő lazac kiszabadulna a természetbe, annak könnyen súlyos következményei lehetnének. Hogy ilyesmi ne fordulhasson elő, a halat fejlesztő cég kétféleképpen is védekezik: egyrészt a génmódosított egyedeket ikra stádiumban sterilizálják, így azok nem tudnak szaporodni, másrészt a halakat a szárazföldön, zárt medencékben nevelik, hogy sose jussanak el a természetes vizekbe. 

A sterilizálási eljárás ugyan nagyon hatékony, de nem 100, hanem csak 97-99.8 százalékos, így az ipari haltenyésztés léptéke miatt biztosan lesznek szaporodásra képes egyedek. A halak a szárazföldi zárt rendszerekből ugyan tényleg nem jutnak ki a természetes vizekbe, de arra nincs garancia, hogy mindig csak ilyen körülmények között nevelik majd őket. A hagyományos lazacfarmokon a halakat először szárazföldi medencékben, később viszont a tengerbe vagy óceánba kihelyezett óriási ketrecekben nevelik, mert az sokkal költséghatékonyabb. Ezek a ketrecek viszont ki vannak téve a viharoknak, ráadásul egyes ragadozók, például a fókák is megtanulták, hogy kell megbontani őket, hogy a lazacokhoz jussanak. Míg a termelés viszonylag kisebb léptékű, addig jó eséllyel tényleg nem jut ki a természetbe az AquAdvantage lazac, de minél jobban elterjed, minél több helyen tenyésztik, annál nagyobb az esélye, hogy valahol a hatékonyság növelése érdekében nyíltvízi ketrecekben kezdik nevelni őket, és onnan kikerülnek a természetbe szaporodásra képes egyedek. 

Az a kérdés, hogy ezt a kockázatot érdemes-e azért vállalni, hogy a lazac ára esetleg valamivel olcsóbb legyen. 

Ha a spektrum egyik szélén a valamivel olcsóbb lazacfilé érdekében végzett génmódosítás áll, akkor a másikban az aranyrizs. Ebben az esetben egy nárciszfajta és egy baktérium génjeit ültetik az ázsiai rizsbe, amiben ettől sok lesz a béta-karotin, és így alkalmassá válik az A-vitaminhiány enyhítésére. Az állapothoz köthető betegségek főleg Afrikában és DélkeletÁzsiában évente 670 ezer 5 év alatti kisgyermek halálát és 500 ezer gyerek visszafordíthatatlan vakságát okozzák. Miután az A-vitaminhiány a legsúlyosabban szegénységben élő gyerekeket érinti, és ezeknél a családoknál, főleg Ázsiában nem ritkán a napi kalóriabevitel 80 százaléka származik rizsből, így ennek a növénynek a módosításával és a génmódosított verzió elterjesztésével gyerekek százezrein lehetne segíteni. Ezt a növényt a legtöbb GMO termékkel szemben - kifejezetten a rászorulóknak adják ingyen. Nem a profitszerzés volt a cél, hanem humanitárius okokból kísérletezték ki. 

Az aranyrizs 2018-ban kapta meg a hivatalos élelmiszer minősítést Észak-Amerikában és Ausztráliában, valamint Új-Zélandon, a Fülöp-szigeteken pedig egyelőre tesztüzemben termesztik. 

IV. Klímadiéta 

Bár hosszú távon biztosan lehet vele számolni, hogy a technológia megoldja a táplálkozással kapcsolatos környezeti problémák egy részét, de ma még nem lehet ezekre a megoldásokra építeni, miközben már most is fenntarthatatlan, ahogyan táplálkozunk. Érdemi változtatásra viszont van lehetőség, a világ egyik legnagyobb orvosi szaklapja, a brit Lancet 2019-ben hozta nyilvánosságra a 37 tudós bevonásával készített klímadiétát, a világ első olyan étrendi ajánlását, ami nemcsak egészségügyi, de fenntarthatósági szempontokat is figyelembe vesz. 

A klímadiéta nem vegán vagy vegetáriánus, de lényegesen kevesebb húst tartalmaz, mint amennyit egy átlagember ma elfogyaszt. Egy hét alatt főételnek körülbelül egyszer lehet valamilyen szárnyast, például csirkét enni, egyszer halat, és csak minden második héten egy adag marha-, birka- vagy sertéshúst.